földre hullott a levegő saját súlyától
fűrészpor nyelvemen a várakozás
tökéletesség unalma
unalmam
vákumban csapkod a nyelvem
csapkodna a halott hús vágyakozva
fűszeres csodának egy tányéron ám
sakktábla abroszon villa kés parasztok
a kanál király pohár gyalogjai
anarchia
keveredik a mezőszám
te ezt már nem várod meg
kétezer évente van levegőhullás
mégis képes vagy összeesni
áramütötten vergődni és nem láthatom
hogy melled faládikójában vérömleny
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.