2014. december 13. 21:11 - Komor

Apagyi Ferenc - Tőled indulva

lelkem égig érő súlya alatt megpuhul a beton, 
tőled elindulva, önmagam elől menekülök 
a város szürke vibrálásában, mely érdektelenül 
lehalkított tévéműsorrá válik a háttérben,
reszkető tudatom vasárnap délutáni emlékek 
kavicsait rugdossa a földön, míg el nem nyeli 
őket mohón a kétely rácsfogú csatornafedele, 
vérezve gurulnak előttem a végtelen járdán:

a bőröd szeplőinek lopva elképzelt érintése, 
egy arcodra tapadó lehullott könnyű szempilla, 
végzetes mosolyod az ablakon beúszó napfényben,
szemed mélységében tomboló zabolátlan vihar,
a szobád falainak titkos csendjében ott felejtett
gondolatok baljósan ringató, hazug nyugalma, 

sötét visszhang marad belőlük mögöttem, az út végén
lépteim hang nélkül vesznek hófehér hiányodba

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://katapultkortars.blog.hu/api/trackback/id/tr46980793

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.