nincs film; csak egy fénykép, nagyon-
nagyon régi, még nem is éltél, amikor
készült, öreg hársak alatt, a képen kétoldalt,
félkörívben rokonok, barátok, szomorúan,
feketén, margaréták mindenütt, mert
a fehér (egyes országokban a gyász
színe) szintén beleillik a képbe, és feketén
fűződnek fel a gondolatok az érzelmi
szálakra, mert már nem akarsz semmilyen
történetet elmondani, meg sem próbálod,
csak némán lapozgatod a családi albumot
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.