A tejútsztráda lehajtóján, mint minden szombaton,
sziszegd el, hogy ez így nem mehet tovább, mert mégis
ki szenved többet, ha nem te – főzi a trákleves vacsorát
anyád: csókoltatom, aztán meg hitetlenkedve nézi majd,
hogy micsoda úrsikló az, ami a garázsba beállt / igaz,
hitelbe vettem – idegeimet ma délben veled újra
felborzoltatom - mer’ ebben jó vagy: nem is viszem be jó
darabig a szilíciumkoktélt cseppfolyós házibulijaimon az
elitemnek: talán ha bekódoltatom a szatelitet anyád
konyhájába még - na jól van, ez is meg volt a héten:
szedd le az asztalát, s hagyd talán, hogy a szulfát ócskán
égjen a vibráló plazmakemencében.

Pecsenyebarnára sült védőbeszédem alkalmanként
agyonhajtom, pedig egyszer úgyis eljön az ólomeső
értem: azért van pakombartom, mert olyan jóleső
érzéssel, meg repeső infranézéssel pakolgatom kormos
apológiáimat / nem érdekel a világdivat, én akkor is
jovális leszek, és, ha reggel felébredtek, jön a távirat,
hogy felégettem még egy ovális kriptonithidat is - igaz is:
minden predesztinált itt az Orion öv alatt, kihajított
öntudattal zabálod konzervkrinolinodat, hát vedd fel
lézerhálós mandarinruhád ma este kedves: hajolj felém,
és suttogd el a legféltettebb titkodat

/*Pakombart: pofaszakáll, oldalszakáll; német
//*Apológia: (gör) védőbeszéd, a görög-római és a keresztény irodalom műfaja.
///*Joviális: átvitt értelemben jókedvü, jólelkü, kedélyes.
////* Predesztináció: eleve elrendelés