Emlékezetesen mély úszómedence sarkában süvítve, hevítve zajlott egy zöld palack. Nyarának karóin jártunk, felidegesítve rohantam rajta. B betűt szivárványnak nézve züllöttem, züllöttem a medence túloldalán, oldalasokkal megrakodott válltömésemmel. Fekete, korhadt száj tekintett rám, harapós, hatalmas, rúzsos száj repült el mellettem. A palackból tíz golyó állt ki. A tíz golyó mellett tíz szúrós antenna volt betűzve az üvegbe felhevültek. Emlékezésem mély, zúgó úszómedence zajlott. A tíz szuronyantenna négy végén négy habos torta, hat végén hét urológus volt felnyársalva. Zajlottak mind. Télies, téliesre fordult az idő. A hét urológus közül öt zabált, kettőt pedig én taszítottam le a gőzölgő hegy. Forogtak, fogadtak az ijedtségtől. Dühöngött a csizmám. Csatornacsizma. Nem tud elázni. Adjon Isten!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.